Szaggatva szeretjük

Galuskatörténetek

Galuska vagy nokedli – egy falatnyi hagyomány

A nokedli – vagy más néven galuska – megkerülhetetlen része a magyar konyhának. Ott van a paprikás csirke mellett, lubickol a pörkölt szaftban, és még levesbetétként is megállja a helyét. Bár apró, komoly szerepe van sok hagyományos fogásban.

A nokedli szavunk a bajor-osztrák „Nockerl”-ből ered, és már több mint száz éve használjuk. Vannak, akik galuskának hívják, de valójában ugyanaz a tésztaféle — legfeljebb a méret és az elkészítés módja különbözik: a galuskát késsel szaggatják, nagyobb darabokban, a nokedli viszont a jól ismert lyukas nokedliszaggatón keresztül kerül a forró vízbe.

A kacsa és a nokedli esete

„Nyeli, mint kacsa a nokedlit” – tartja a mondás, és nem véletlenül. Régen a parasztudvarokban gyakran főztek lisztből és vízből készült nokedlit a kacsáknak, akik pillanatok alatt felfalták. Ez a módszer a kacsamáj hizlalására is alkalmas volt, hiszen a madarak természetes étvággyal vették magukhoz a táplálékot – erőszakos tömés nélkül. Ma már vannak olyan gazdaságok, ahol így, „kínzásmentesen” nevelnek hízott kacsát.

A nokedli tehát nemcsak minket, embereket ejtett rabul – úgy tűnik, a kacsa sem tud neki ellenállni!