Hortobágyi húsos palacsinta

A Hortobágyról?

Kevés olyan étel van, ami ennyire megtévesztő nevet visel, mégis ennyire népszerű a magyar konyhában, mint a hortobágyi húsos palacsinta. Mert bár a neve alapján akár Hortobágy pusztáiról is származhatna, valójában az ételnek semmi köze nincs a Hortobágyhoz – sokkal inkább a 20. századi gasztronómiai kreativitáshoz.

Az első hortobágyi húsos palacsinta a budapesti világkiállításon jelent meg az 1950-es években, ahol a magyar konyha egyik újdonságaként tálalták. A cél: valami olyan ételt alkotni, ami egyszerre különleges, laktató, és mégis ismerős ízvilágú.

A fogás alapja a sós palacsinta, amit fűszeres darált húsos raguval – sertés- vagy csirke- esetleg borjúhússal – töltenek meg, felgöngyölnek vagy összehajtanak, majd tejfölös-paprikás mártással nyakon öntenek, és gyakran sütőben még át is melegítenek.

Miért szeretjük annyira? Mert minden benne van, amit a magyar konyhában kedvelünk: paprika, hagyma, tejföl, hús és egy kis csavar – ezúttal palacsinta formájában.

Nálunk, a Lecsó Étteremben természetesen az egyik legkedveltebb klasszikus. Ha még nem kóstoltad, itt az ideje, hogy megismerkedj vele – ha pedig már ismered, akkor úgyis tudod, miért kérsz belőle újra.